Vízhálózatról Bibó József községi tanító (iskolamester) a 19. század végén megezdett monográfiájában a következőket írja:

“Vize a Kovászna-pataka, mely a falu között keletről nyugatra foly” majd néhány sorral alább így folytatja: “Egy másik jelentékeny patak a Papolc vize… Határunk felső részében Tófolyásnak, alsó részében Csergároknak (csergő árok) nevezik, a czófalviak pedig Pocsaj-nak hívják. Kiáradásaival mindkét patak megöntözi a két partot…

A Telek felőli mezőben van egy mély árok, az úgynevezett Póárka vagy Pohárka (ebből a szóból: Páva árka).  A pávai erdőszélen vagy vízmosásos oldalonkezdődik s Kovászna határán keresztül vonulva Barátos határába ér, ezt is elhagyva Telek és Czofalva között a Fekete-ügybe szakad…”

A község vízhálózata századunkban mesterséges beavatkozás révén több változást szenvedett. Így a huszad évek végén, valamint a következő évtized elején a községtől délre mintegy 200 méternyire vízárkot ástak. Ebbe vezették bele a Kovászna és a Papolc vizét. Ennek következtében a Kovászna pataka ma már nem érinti a település belterületét. Csak úgynevezett vakárok jelzi néhol-ahol idővel még nem töltődött be -, hogy még ott évtizedekkel ezelőtt patak folyt. Ezen kívül lévén a falu határa lapályos, helyenként vizenyős több helyen végeztek árkolást, csatornázást, melyeknek haszna mezőgazdasági szempontól igen jelentősnek tekinthető. Itt említhetjük meg ugyanakkor, hogy ezzel a kisebb nádasok, mocsaras területek, sekély vizü tavak kiszáradtak, minek következtében községünk madárvilágából végleg eltünt a szürke gém és a vadréce. Ezek hatvan-hetven évvel ezelőtt igen nagy számban tanyáztak nálunk.

Forrás:

Kelemen József: Barátos, Sepsiszentgyörgy, 2001. 9. oldal