Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. (Dániel 7,14)

Életem során nagyon sokszor éreztem azt és néha még most is érzem, hogy bár mindent megteszek annak érdekében, hogy jó eredményeim legyenek, jó ember legyek, jó lelkipásztor legyek, mégis sokszor térdre kényszerülök, sokszor megaláztatottan érzem magam, leigázva érzem magam a világ meg saját magam által. Sokszor félek attól, amit látok, hogy mindaz, amit tettem vagy tenni fogok az fölösleges.

Úgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül. Vannak még sokan hasonló félelmekkel az itt ülők között is. Az viszont közös pont, hogy mindenki meg akar szabadulni ezektől a félelmektől. Gyökössy Endre, a magyar pasztorálpszichológia legnevesebb képviselője azt mondja, hogy az ember próbál elbújni, ezek elöl a félelmei elől. A mai modern világ találmánya, pedig ami rejtekhelyet biztosít számunkra a félelmeink elől az a biztosítás. Azt mondja, hogy a mai ember ezer módon biztosítja be magát, „és a lélektan tudománya felöl egyre riadtabban nézi a pszichológus, hogy ahányféle biztosítás – annyiféle félelem”. Félek az öregségtől, félek a betegségtől, félek a jégtől, tűztől, betöréstől, mondván hogy: „aki (lelki) békét akar, az készüljön a háborúra” 

Nos, Isten most felolvasott Igéje egy jobb rejtekhelyet és gyógyulást ajánl fel számunkra.

Dániel, ebben a hetedik fejezetben látomást lát. És ő is fél attól, amit lát. Álmában az ég négy széle felkorbácsolta a nagy tengert és a habokból négy vadállat emelkedett ki. Különböző torz lények, amiknek minden porcikája a pusztítást hivatottak erősíteni.  Ő, mint Isten prófétája, aki képes az álmokat megfejteni (mert tudjuk ő volt az, aki Nabukodonozor álmát is megejtette) most riadtan fut az ott állók egyikéhez, hogy felvilágosítást kérjen arról, amit álmában látott, mert „én, Dániel, megdöbbentem emiatt és látomásaim megrettentettek.” (15.v) Ő is tudja és érzi, hogy Isten kijelentést küldött az álmon keresztül, mert azért mindenféle álommal nem futkorászott volna az emberekhez. Kiderül, hogy ez a négy fenevad négy királyságot jelöl. (Babilonit, Méd-Perzsát, Görögöt, Rómait) Mindegyiknek a küldetése, hogy leigázza a pogány népeket. De hogyha elvonatkoztatunk a történelemből vett nagy birodalmaktól és megnézzük azt, hogy a mi életünkbe mi az ami fenevadként, vadállatként le akar minket győzni? – Itt pedig nem politikai hatalmasságokra, vagy sárkányokra, vagy teológustársakra gondolok, hanem sokkal inkább a mi emberi természetünkből fakadó tulajdonságokra. Az irigységre, ami talán egy ártalmatlan „hányast kaptál” kérdés mögött azt szeretné megtudakolni, hogy vajon a másik nem-e kerekedett fölém? A közömbösségre, ami annyira kilátástalanná teszi ezt az egész világot. Az önzésre, ami abban áll, hogy mindenki mehet ahova akar csak nekem legyen jó… és folytathatnánk a sort .

De a látomás nem csak annyiból áll, nem ér véget ennyinél, folytatódik. Mert trónokat állítottak fel megjelent az öregkorú, ítéletet mondott és megjelent az ég felhőjén „aki az emberfiához hasonló volt”(13.v). Eddig olyan lényekről olvastunk, akik vadállatokhoz hasonlítanak. Ezek emberi királyságokat jelöltek, amik emberekből álltak, de természetüknél fogva az emberek kárára, hiszen a vadállatok formájában jelentek meg. Most megjent az Embernek Fia, aki mint formája is mutatja, az emberekért jött szolgálni. És „hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.”

Most már a hatalom annak a kezébe adatott, aki nem az emberek ellen használta fel azt, hanem az emberekért, ez a hatalom pedig örökérvényű és királysága elpusztíthatatlan.

Ebben a történetben pedig még az is nagyon érdekes, hogy Dániel ezt a fejezetet arám nyelven írta, az Izraelen kívüli pogány népek nyelvén. Mintha csak azt akarná mondani, a pogányoknak, hogy sokszor megaláznak majd titeket, sokszor lesztek iga alá vonva, úgy fogjátok érezni, mintha Isten büntetne titeket, de megéri kitartani, mert jön majd az örökkévaló király, aki meg fog szabadítani. És az nem olyan lesz mint az olyan királyságoké, ahol az ember uralkodik. Itt nem lesz megaláztatás, nem lesz fölöslegesnek tűnő küzdelem, igazságtalanság. 

Hát mi adhat nagyobb nyugalmat az ember életébe, mi feledtetheti el velünk félelmeinket mint az a biztos tudat, hogy mi annak a Krisztusnak a szolgálatában állunk akinek adatott minden hatalom a mennyen és a földön, akinek hatalma örökkévaló és elpusztíthatatlan, aki közénk jött és tudja hogy mik azok a vadállatok amikkel mi küzdünk egyen-egyenként, de ő az is aki ezt képes volt leküzdeni és aki tökéletes király.

Charlie Chaplin egyszer azt mondta, hogy „minden élőlény között csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni, mégis, egyedül az ember tud nevetni.” Én pedig most azt mondom, ha tényleg tudjuk, hogy milyen Királyunk is van akkor mi is bátran és mosolyogva vállaljuk az előttünk álló akadályokat és Krisztushoz illő módon, tőlünk telhetően szolgáljunk ebben a világban. Ha pedig ezt hűséggel tesszük akkor máris nagyon sokat tettünk annak érdekében hogy nem csak a mi, de környezetünk is jobb és kellemesebb legyen.

 Ámen