A kezdetek

1910-ben nem kis jenelntőségű esemény történt Barátos község művelődési életében. Ekkor alakult meg Ferencz Ernő énekvezér vezetésével a férfikar örökébe lépő fúvószenekar. Idős Mircse Ferenc zenekari alapító tag 1970-ben e sorok írójának úgy nyilatkozott, hogy:

A zenekar létrehozásának gondolatahatározott formában az énekkar tagjai között Tánczos Imola temetésén vetődött fel. Ezen a temetésen a helybeli énekkaron kívül részt vett a zabolai fúvószenekar is, melynek szereplése nagyon megtetszett mindenkinek.

Ezután az énekkari próbákon többször kifejezésre jutott a zenekar megszervezésének a gondolata, amely hamarosan kemény elhatározássá vált. A pénzügyi nehézségek leküzdése érdekében az alapító tagok vállalták, hogy a hangszerek beszerzéséhez személyenként 20-20 koronával járulnak hozzá. Kimondták továbbá, hogy a még szükséges pénzmennyiséget gyűjtőíveken történő adakozásból, esetleg kölcsönből fedezik. A zenekar a karmestert bízta meg a hangszerek beszerzésének feladatával. Ezt követően Ferencz Ernő szoros levelezést foltatott Stowasser János budapesti hangszergyárossal a szükséges hangszerek megrendelésének ügyében. A hangszerek meg is érkeztek és 1910. május 1-én csomagolták ki őket, ezért ezt a napot tartották az alapítók, s azután az utódok tartják ma is a fúvószenekar tevékenysége kezdetének.

A négy nagy korszak

A fúvószenekar életében négy időszakot különböztethetünk meg, amelyek közül az első mindössze tíz évig tartott (1910-1920). Az indulás a karmester és a tagok részére egyaránt nehéz volt, mert valamennyien kezdők voltak ebben a “szakmában”. A kezdeti nehézségek közé sorolható a zenekar jellegének a megállapítása is. Az alapító tagok szinte kivétel nélkül földműves emberek volta, illetve ifjak voltak, akik azt akarták, hogy együttesük is ilyen jellegű legyen. Így a fúvószenekar földműves együttesként jött létre és tevékenykedett 1914. március 6.-ig. Ekkor kénytelen volt átalakulni az önkéntes tűzoltó-testület zenekarává, mert ezzel a jelleneggel engedélyezték további működését.

A kezdeti nehézségek rendre megoldást nyertek, viszont 1914 nyarán kirobbant első világháború miatt nagy veszély fenyegette. A katonai behívót a tagok többsége sem kerülhette el, és sokan életüket is veszítették. A háború idején gazdátlanná vált hagszereket elrejtették ezzel megmentve a pusztulástól. 1918 öszére véget ért a háború, hazatértek az életben maradt zenekari tagok, akik közül néhányan kiléptek így a létszám méginkább csappant. Ilyen körölmények között a fúvószenekar tevékenységének első időszaka elég nagy bizonytalansággal zárult, alig maradt remény a további működésre.

Az együttes fenntartásának eszméje ennek ellenére továbbra is ott lappangott a zenekedvelő lelkekben, amely megakadályozta az utolsó parázs elhamvadását. A munkát csaknem előlről kellett kezdeni. Itt mindenek előtt tisztázni kellett a zenekar jellegét, mert a korábbi szervezési keretben tovább már nem működhetett. A tagság úgy vélte a legbiztosabbnak a továbbélés lehetőségét, ha átalakul egyházi zenekarrá. Az illetékes hatóságok ebbe bele is egyeztek, minek következtében a Barátosi Református Egyház szívesen vállata az együttes fenntartását. Ekkor állították össze a zenekar tulajdonában ma is megtalálható alapszabályt, amely tartalmazza többek között a tevékenység célját, az együttes jellegét, a tagok jogait és kötelességeit, valamit a vezetőség összetételét (elnök, alelnök, karmester, jegyző, pénztáros, 2 ellenőr) és hatáskörét.

Az alapszabály kimondja, hogy a vezetőség elnöki tisztsége a mindenkori barátosi református lelkipásztort illeti meg. A többi vezetőségi tagot a közgyűlés titkos szavazással választja meg három évenként.

Folytatás következik…