„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40,31)

Az én 2025-ös évem erre a bibliai idézetre épült. Mivel igyekeztem minden IKÉS programon részt venni, azt érzem, hogy az Úr mérhetetlenül nagy erőt és kitartást ajándékozott nekem. Onnan tudtam, hogy az évem nagyon különleges lesz, hogy már januárban megkezdtük a Kézdi–Orbai IKE vezetőségével az összeülést, tervezgetést.

Februárban sítáborban vehettem részt, ahol teljes mértékben sikerült a társaimhoz kapcsolódni, és ott éreztem igazán azt, hogy egymásra találtunk. Ott kezdtem csak igazán érezni azt, hogy tenni szeretnék valami jót és különlegeset, aktív tag szeretnék lenni.

Amikor meghallottam, hogy lehet jelentkezni a Munkatársképzőre, felcsillant a szemem. Tudtam, hogy ez egy mulaszthatatlan lehetőség. Arra vágytam, hogy olyan emberek vegyenek körül, akiknek éppen annyira fontos a hit, mint nekem. Amikor az első szemináriumon találkoztunk és beszélgettünk, már akkor tudtam, hogy jó helyen vagyok. Mindenki olyan szeretetet árasztott, ami tiszta és igazi volt. Tudtam, hogy a további két találkozás is óriási élmény lesz, és azt is tudtam, hogy a legvégén iszonyatosan nehéz lesz az elválás.

Mindeközben Isten tovább egyengette az utam. Lehetőségem adódott részt venni segítőként az egyházmegyei IKE-táborban, ahol még jobban megtapasztalhattam az összetartás erejét. Az Úr értékesnek találhatta a segítségem és a hozzáállásom, ezért úgy alakult, hogy a gyülekezeti vakációs Bibliahéten is segíthettem.

Minden hasonló alkalmon egyre jobban rájöttem, hogy mennyire fontos az életemben a közösség. Közben pedig a vezetőséggel tevékenykedtünk. Az egész 2025-ös év arra tanított, hogy merjek átlépni a határaimon, és figyelmesen, nyitott szemmel, füllel és szívvel járjak, mert az Úr mindig szól hozzánk, és csak akkor épülhet a hitünk, ha nyitottak vagyunk.

— Bebő Dalma, IKE tag