Idei írásom témájául Bibó Józsefet választottam: a tanítót, az egyházmegyei jegyzőt, a fáradhatatlan természetbúvárt és növénygyűjtőt, az érdekes hangvételű újságcikkek szerzőjét, a poétát, az Isteni gondviselésben bízó keresztyén embert — a barátosi általános iskola névadóját.

Úgy gondolom, Bibó József életéről, munkásságáról és hagyatékáról fontos tudnunk és beszélnünk, hiszen példája ma is tanít: a hasznos, értékteremtő, Istenre figyelő élet fontosságára neveli a jövő nemzedékét.

Családi háttér, iskolái

Bibó József 1843. február 9-én született Barátoson. Édesapja Bibó József földműves volt, édesanyja Bundok Anna. Felesége Bartók Borbára volt, akivel 1871-ben kötött házasságot. Életéről maga is vall „Az én utam” című önéletrajzi írásában: „Születtem 1843. február 9-én, péntek napon… Hiszek a gondviselésben.” Sorai mély istenhitről és a gondviselésbe vetett rendíthetetlen bizalomról tanúskodnak.

Elemi iskoláit a helybéli felekezeti iskolában végezte, majd Sepsiszentgyörgyön, Brassóban és a nagyenyedi kollégiumban tanult, ahol tanítói oklevelet szerzett.

Tanítói és egyházi szolgálata

Bibó József 1870-ben kezdte meg tanítói munkáját a barátosi iskolában. Több mint húsz éven át tanította az alsóbb osztályokat. A közösség életének aktív tagja volt: az iskolaszék pénztárosa, a népkönyvtár rendezője, valamint a református egyházközség jegyzője.

A háromszéki tanítótestület orbai járásának megbecsült tagjaként ízes, élményszerű felszólalásaival tette emlékezetessé az üléseket. Bibó József Borivó álnéven megjelent írásai egyszerű hangvételűek, sajátos humorral és olykor meglepő őszinteséggel szólnak az olvasóhoz — szórakoztatóak, figyelemfelkeltők, és egyúttal értékes korrajzot is adnak.

A természetbúvár és író

Nyugdíjas éveit Bibó József szenvedélyének, a természet megfigyelésének és a növénygyűjtésnek szentelte. Bejárta Háromszék vidékét, Nagyenyed környékét és a Kárpátok hágóit. Természetrajzi, helytörténeti írásai és versei évtizedeken át jelentek meg a vármegye lapjaiban.

1914. február 4-én hunyt el szívbetegség következtében. Kelemen József történelemtanár így emlékezett meg róla falumonográfiájában: „Mint tanító szerényen, de minden munkájával a köz és különösen a barátosi iskola előhaladásáért munkálkodott.”

Hagyatéka

Mivel házassága gyermektelen maradt, Bibó József végrendeletében jelentős összeget — 1000 koronát — hagyott a barátosi református egyházra. Herbáriumi gyűjteményét és szakkönyvtárát a Székely Nemzeti Múzeumnak adományozta. Gyűjteménye 868 nagyalakú herbáriumi lapból áll, amelyen nemcsak a növények latin és magyar nevét rögzítette, hanem a helyi népi elnevezéseket, felhasználási módokat és a gyűjtés pontos helyét és idejét is.

Bibó József életútja arra emlékeztet bennünket, hogy a hit, a tudás és a szolgálat nem egymástól elválasztható területei az ember életének. Barátoson élve, a mindennapok csendes keretei között alkotott maradandót — nem keresett elismerést, mégis nyomot hagyott. Hagyatéka ma is arra tanít, hogy az értékteremtő élet következetes munkával, figyelemmel és alázattal hosszú távon a közösség javát szolgálja.

— Tánczos Szende