„És amikor nyolc nap eltelt, nevezték az ő nevét Jézusnak” (Lk. 2,21)

Jézus neve azt jelenti: üdvözítő, vagyis ő lesz az az ember, aki megszabadítja a népét bűneiből. Engem is, meg a kedves olvasót is üdvözíti, sőt még azokat is üdvözítette, akik előttünk voltak, de azokat is, akik utánunk lesznek. Nagy feladat, amit Jézus a nevével együtt kapott.

Az új év kezdetén nem fogadalmat akartam tenni, hanem visszagondoltam arra, hogy úgy, ahogyan a nevemet adták, úgy kaptam a teremtő Atyától feladatot a név mellé. „A név kötelez” – szoktuk mondani, vagyis az, hogy honnan származom, az kötelez, hogy úgy álljak a dolgok mellé, aszerint viselkedjek. Engem az Úr Isten alkotott, Ő formált anyám méhében (Zsolt. 139,13) – tehát ez kell meghatározza az én új évben történő forgolódásomat is.

Eszembe jutott Nagy Sándor hódító esete a saját katonájával. Nagy Sándor a világtörténelem legnagyobb hódító hadvezére, egy új korszak elindítójaként jegyzik a nevét. Egyik éjszaka felébredt és a katonai tábora területén sétált, amikor találkozott az egyik katonájával, aki őrségben aludt. Felköltötte, a katona pedig, amikor meglátta, hogy Nagy Sándor maga áll előtte, nagyon megijedt, de kihúzta magát és tisztelgő testtartást vett fel. Nagy Sándor megkérdezte: „Mi a neved?” A katona azt válaszolta: „Sándor, uram.” Erre Nagy Sándor azt mondta katonájának: „Sándor, vagy a nevét változtassa meg, vagy a hozzáállását!”

Nagy Sándor példát mutatott az akkori világnak stratégiából, önfegyelemből és elszántságból. Ekkor, aki ezt a nevet viselte, azt ezzel a névvel azonosították.

Jézus megkapta a nevét és a feladatát, és mi már tudjuk, hogy Nagy Sándor birodalma hatalmas volt, de össze sem hasonlítható azzal a mennyei királysággal, ami Jézus által lehet a miénk. Jézus értünk vállalt áldozatáért mi is Isten gyermekeinek vallhatjuk magunkat. Isten értünk adta egyszülött fiát.

Én tudom, hogy Isten alkotott és Tőle származom, a példát pedig Jézus által megkaptam, így pedig már azt is tudom, hogy az új évben mire kell odafigyeljek. Jézus megmutatta, hogy önzetlenül kell szeretni és segíteni. Áldozni időt és energiát másokra még akkor is, ha sokszor ez nagyon nehéz. Odafigyelni nem csak a saját, de mások testi és lelki igényeire. Elfogadni és engedni neki, hogy méltóvá tegyen, hogy tanítványának mondjam magam. Nagy feladatunk van, de a Név kötelez!

— Szőcs Endre, lelkipásztor