Amikor megszületünk, belekerülünk valamilyen környezetbe, mely bizonyos értelemben meghatározza, hogy milyen emberekké válunk, milyen identitásunk lesz. A helytörténet ismerete, a helyi értékek számon tartása és ápolása közelebb visz bennünket valódi önmagunkhoz — nemcsak egyénenként, de meghatározza közösségi identitásunkat is.
Szinte ma is hallom Olga tanárnéni hangját, amikor magyarórákon olyan határozottsággal, ami csak személyes meggyőződésből fakadhat, azt tudatosította bennünk, hogy a helytörténet ismerete, a település nagyjainak számon tartása és tisztelete, a helyi értékek ápolása fontos és mindannyiunk kötelessége. Szinte ma is hallom, ahogy újra és újra elhangzanak a falu jeles szülötteinek nevei: Bibó József, Andrád Sámuel, Baráthosi Balogh Benedek — barátosiak, akik büszkén vállalták barátosiságukat.
Barátosi Balogh Benedek (1870–1945)
Barátosi Balogh Benedek — mandzsu-tunguz kutató, néprajzi gyűjtő és közíró — Lécfalván született 1870. április 4-én. Édesapja Barátoson született, abba a Balogh famíliába, amelynek jelenlétét a falu társadalmában az 1582. évi összeírásig vissza tudjuk vezetni.
Korán elhagyta a szülőföldet, iskoláit Székelykeresztúron, Nagyenyeden, Budapesten és Kolozsváron végezte. Tanulmányai befejezése után házitanító, majd segéd-, aztán rendes tanító, végül polgári iskolai tanár. 1927-ben iskolaigazgató lett a fővárosban.
Példaképe Kőrösi Csoma Sándor volt, az ő nyomdokain indult el Keletre kutatni a magyar nép eredetét és keresni a magyarsággal rokon népeket. Gyűjtőútjai során bejárta Ázsia és Európa jelentős részeit — nem tántoríthatták el sem járványok, sem háborúk. Élete során több mint 20 könyvet írt, köztük úti beszámolókat, néprajzi gyűjtéseket, valamint a japán civilizációt leíró könyveket.
Balogh Benedek ragaszkodott barátosi gyökereihez, ragaszkodott ahhoz a földhöz, melyen családja századokon át élt. Ragaszkodását azzal tudta leginkább kifejezésre juttatni, hogy felvette a Baráthosi előnevet.
Az emléktábla avatása – 2024. március 15.
Közös akarat és összefogás tette lehetővé, hogy 2024. március 15-én az egykori Balogh-kúria bejárata mellett, az épület nyugati oldalán kapjon helyet az a márványtábla, ami az ő munkásságának és hagyatékának állít emléket.
A rendezvény — amelynek fényét csak emelte a március 15-i emlékünnep — istentisztelettel kezdődött a templomban, majd ünnepi műsort mutattak be az iskola tanulói Pop-Szabó Kinga és Tánczos Emilia tanárok, valamint Szőcs Endre lelkipásztor vezetésével. Az emléktáblát a Magyar–Székely Baráti Társaság ajándékozta; jelen volt az ünnepi rendezvényen a társaságot képviselő küldöttség Bíró Koppány Ajtony vezetésével.
Az emléktábla leleplezése alatt a helyi fúvószenekar játszott, utána pedig a kultúrotthonba vonultunk, ahol beszédet mondtak Szőcs Endre lelkipásztor, Bíró Koppány Ajtony főtitkár, Bóné S. Barna nyugalmazott lelkipásztor és Balogh Benedek Budapestről érkezett közelebbi rokona, Eckhart Erzsébet. Végül Kisgyörgy Zoltán újságíró Barátosi Balogh Benedek életéről és munkásságáról tartott érdekes előadást.
Megható volt megtapasztalni, hogy bár nem itt élnek az ősi földön, barátosi gyökereikhez ragaszkodnak, és ezt a ragaszkodást tanítják az utódoknak is. Végül könnyekig meghatódva a székely himnusz eléneklésével búcsúztunk tőlük. Szívből remélem, hogy a mennyek magasságából elégedetten nyugtázta együttlétünket Barátosi Balogh Benedek, akinek emlékezete halála után 80 évvel így össze tudott hozni bennünket, barátosiakat!
— Tánczos Szende, tanárnő, nőszövetségi tag
