Örömmel fogadtam a papbácsi felkérését, hogy írjak egy pár gondolatot a mi kis gitár-közösségünkről.

-Én hogyan kerültem be ebbe a közösségbe?

A szüleim bíztatására kezdtem el járni az órákra. Számomra nagyon jó volt, mert így megismerhettem a barátosi gyerekek egy részét, mivel Kovásznán járok iskolába.

Ez másfél évvel ezelőtt történt. Azóta minden gitárórára nagy örömmel és szeretettel megye, igaz nem könnyű mert zsúfoltak a délutánok, hiszen nem Barátoson járok iskolába. Felülmúlja a fáradságot az az érzés, amikor találkozok, a gitár-társaimmal és meghallom a gitárok hangját.

Minden egyes fellépésünk emlékezetes számomra. Nagy izgalommal készülök, mert szeretnék eljutni arra a szintre, mint az IKÉs gitárosok. Ebben az évben azt üzenem a társaimnak, hogy legyenek kitartóak és hálásk a papbácsi munkájáért.

Én pedig gyerekként, arra kérem a szülőke, hogy küldjék a gyerekeket ebbe a csodálatos közösségbe.

Bitai Boróka